VilágunkMA - Pártfüggetlen(!) hírblog

Ahogy megláttam ezt a képet, majdnem elhánytam magam. Sajnos ez a valóság napjainkban Magyarországon.

Van egy tippem, hogy Magyarország nagy része így vélekedik a cigány "kisebbségről".

Nekem sincs más véleményem, de hát én egy magam vagyok, ahogy Orbán Viktor és a többiek mondanák - egy rasszista kirekesztő náci vagyok. Pedig nem, hisz akkor Magyarország nagy része rasszista és neonáci?

Hát nem, csak szeretik a magyarok a tisztességesen dolgozó embereket!

Újabb magyargyalázásra bukkantam, ahol egy baranyai lány keresi azt a cigány férfit, akivel hálhat és ismét purdék szülessenek a világra. Hisz így sincs belölük "elég". Aztán a tisztességes magyar emberek pénzét meg felemésztik a nagy semmittevésükkel. 

Ezekről hallgat a média - bezzeg ha magyar megszólja őket, akkor nemzetközi balhé lesz belőle.

Hisz ők nem hiába születtek - mára már a terhünkre vannak.

Az alábbi képen a lakossági megtakarítások jövedelmi arányát láthatjuk százalékban:

A háztartások nettó pénzügyi vagyona Magyarországon (milliárd forint):

Orbán Viktor helyettese úgy tűnik nem tudja, hogy a mindennapi udvarlás Magyarország "legjobb (terrorista) partnerének" nem kifizetődő. Még illem szempontjából se.

Én nem vagyok híve ezeknek az írásoknak a terjesztésében, de ez valóban szomorú helyzet, amit egy eddig ismeretlen személy leír. Ezt most azért rakom ki, mert szerintem tanulságos.

(Megjegyzés: A levelet nem módosítottam, csak a helyesírást!)

Ez egy történet, ami állítólag 2004 óta emailben és most már a közösségi médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője.

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért?

Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!

Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.

Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után. Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.

Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiúnknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe. Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.

Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.

A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.

A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.

Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiúnk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.

Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás. Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.

Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam. Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.

A feleségem hónapokig harcolt a rákkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiúnk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!

Tegnap elkezdődött Wittner Mária gyalázása, ám ezt nem hagyta a jobboldal annyiban. Wittner Mária feljelentést tett, a többi jobboldali szimpatizánsok megfenyegették D. Pétert. Mondjuk ez nem csoda.

Most folytatnám is a gyalázásnak a folytatását.

Ami után elcsevegett a baloldali barátaival Wittner Máriával elmondja, honnét szedte az információkat.

Pár percre rá egy jobboldali ki próbálta oktatni - természetes Péter elmenekült egy kis időre.

Péter válasza a néma csend.

Valamivel később aztán reagál - természetesen köze sincs a témához.

Utána jöttek a kínos magyarázkodások és törölte Péter a kritizálóját.

Ezek után miért meglepő a baloldalnak, hogy hazugnak tartják őket?

Máskor jobbat kellene kitalálnotok, kedves baloldaliak.

Ez való igaz! Én inkább meghalok, mint hogy elnyomásban éljek. Most is ezt kellene tenni, lázadni, de egyedül mit sem érnék.

Újabb videót tettek közzé az alkotók a játékról, ami szépen fejlődik:

Nagy fába vágta azonban a fejszéjét a 4villanás nevezetű magyar fejlesztőcsapat. A 2012-ben megjelenő Sword of Justice, azaz az Igazság Kardja nevű játék a II. világháborút dolgozza fel - amiben végre mi, magyarok leszünk a főszereplők.

Az úgynevezett valós idejű stratégiai és harmadik személyű lövöldözős játék lehetőséget ad arra, hogy a történelmi tényekkel szemben megnyerjük azokat a csatákat is, amiket elvesztettünk. Így virtuális megváltoztathatjuk mindennek a végét.

Egyenlőre két demó látott napvilágot:

Demó 1

Demó 2

A fejlesztők azt ígérik, hogy nem adnak ki a kezükből fél munkát, és egy nagyon jó stratégia játékot fognak összehozni.

További részletekért látogasd meg a Facebook oldalukat!

Szemezgettem a Kommentvitézes oldalon, ahol találtam pár fájdalmas és vicces válaszokat a gyakori kérdésekre.

Találtam két facebookos vicces képet is.

Baráth Zsolt

Zakó László

Z. Kárpát Dániel

Németh Zsolt

Kiss Sándor

Az igazság az MSZP-ről. Vajon a szavazóik mi miatt nem tudnak leszokni róluk?

Vona Gábor és Rozgonyi Ernő kritikája a jövő évi költségvetés előterjesztéséhez.

Rozgonyi Ernő

Őszintén bevallom, eddig soha nem néztem egy politikus családfája után sem.

De Orbán Viktor családjára kíváncsi voltam, és hogy mit láttam?

Egy olyan képet, ami szerintem eléggé durva olyan szinten, hogy Orbán Viktor családjában és rokonságában van cigány és zsidó is.

Persze, ez csak egy kép, lenne...de mivel én utánanéztem, így rájöttem, hogy ez nem csak egy sima szerkesztett kép, ami blamálni próbálja Orbán Viktort.

Íme a kép: